Jó gyakorlatok gyűjteményének készítésében vesz részt a Marthos p.t. a szépkorúak digitális kompetencia-fejlesztése céljából

2021. június 29-én tartották az első személyes „jó gyakorlat” találkozót a délvidéki partner szervezésében, Magyarkanizsán, ami az Erasmus+ KA-2 Stratégiai partnerségek – 2020-1-HU01-KA204 078753 kódjelű, az „Innovatív jó gyakorlatok cseréje a szépkorúak digitális készségeinek fejlesztéséhez” című nemzetközi projekt keretén belül valósulhatott meg.

A projekt ún. „jó gyakorlatok” gyűjteményét hozza létre a szépkorúak digitális kompetencia-fejlesztése érdekében. A gyakorlati ismeretek elsajátítása innovatív módon történik: a felnőttoktató átadja az általános számítástechnikai ismereteket, ugyanakkor fiatalok bevonásával közvetlenül segítség nyújtást is kapnak, tehát a segítők szó szerint leülnek az idősek mellé, és segítenek a frissen megtanult ismeretek alkalmazásában. Mindenki a saját képességeihez mérten kap segítséget.

A fejlesztésbe négy ország kapcsolódik be: Magyarország (a Magyary Zoltán Népfőiskolai Társaság által), Románia (a Humán Reform Egyesület segítségével), Szerbia (a CNESA OMI képviseletében), valamint Szlovákia (a Marthos p.t. szervezet által). A projekt célja, hogy három év alatt 12 nemzetközi partnertalálkozón közösen összeállítsanak, majd közreadják az elkészült „jó gyakorlat” gyűjteményt.

A nemzetközi megvalósítást, tehát a 2020 szeptemberében elindított Erasmus+ projekt megvalósítását a pandémia eddig ugyan online keretek közé szorította, ám ez sem gátolta meg a közös gondolkodást. A személyes találkozók helyett a megfelelő szakmai háttér kidolgozását tette lehetővé. A partnertalálkozó legfőbb témája két „jó gyakorlat” részletes felvázolása és véglegesítése volt. A képzési folyamat során két fontos mozzanat: az előkészítés és a visszajelzések begyűjtése megvitatására került sor. A résztvevők megalkották az előkészítés lehetséges lépéseit, összegyűjtötték annak esetleges problémáit s a rájuk vonatkozó megoldásokat. Az értékeléshez kidolgozták annak kategóriáit, különös tekintettel a szépkorúak digitális képzés iránti igényére, egyéni elvárásaira.

A műhelymunkán a helyi önkormányzat képviseletében részt vett Bagány Ágnes közoktatási és ifjúságpolitikai-, Vörös Turu Anita művelődésért és civil szervezetekért felelős tanácstag, valamint szakmai közreműködőként az eseményen tiszteletét tette Dr. Madarász Sándor szakképzési tanácsadó, több, szépkorúaknak szánt informatikai képzés felelőse. Az első napirendi pontban Sarnyai Károly, a CNESA OMI igazgatója megnyitotta a találkozót, bemutatta a projekttagokat, majd a projekt vezetője, Dr. Nagyháziné Szabó Bernadette (MZNT) röviden összefoglalta a közel egy évben végzett megvalósító, menedzsment és disszeminációs munkát. Borsó Tibor, az MZNT elnöke ismertette a projekt részleteit, amelyet immár a tatai népfőiskola sokrétű, 26 éves tevékenységi körében említhetnek, majd Sarnyai Károly röviden ismertette a fogadó szervezet és régiója történetét. Az elmúlt időszak hozománya, hogy a szakmai munka és közös gondolkodás által a korábban megalkotott „jó gyakorlat” sablonba folyamatosan belekerülnek az esetlegesen megoldandó probléma kategóriába az egyes kérdések, nehézségek, leírások, a célcsoport jellemzői, az adaptálhatóság részletei, stb.

A „Jól előkészített program fél siker!” című „jó gyakorlat” megbeszélése során először azon szempontokat gyűjtötték össze, amelyek figyelembevételével a csoporttagok különbözőségei ellenére a képzési folyamat sikerrel kecsegtet. A szempontok a következők voltak:

– az idősek előképzettsége (mikor és mennyit használ számítógépet; mennyire nyitott az élethosszig tartó tanulásra)

– fizikai állapota (az oktató figyelembe veszi az egyén fiziológiai problémáit)

– a tanfolyam ellenértéke (jó-e a teljesen az ingyenes képzés?)

– az „újra beülni az iskolapadba” effektus és kezelése (mindenki elmondhatja, miért érkezett a csoportba, kimondja, így megerősíti motivációját, és ezzel beilleszti magát a csoportba)

– túljelentkezés esetén a későbbi csatlakozás motivációjának megtartása (várólistába sorolás, jelentkezői sorrendiség követése, folyamatos kapcsolattartás a várakozókkal és beszámoló a képzés előrehaladásáról).

Az e téren megfogalmazott tételek a következők voltak: a célcsoport speciális igényeihez alkalmazkodó óraszám; a képzés meghirdetése célcsoporthoz szabott felületeken, platformokon; szemléltető, gyakorlatias oktatási módszer (pl. floppytól az okostelefonig – tárgyak bemutatása); a szakszavak előzetes tisztázása (akár rövid szakszótár elkészítése); a helyszín akadálymentesítése.

A „Hogyan látja a másik oldal?” című „jó gyakorlat” szintén az elemekre bontáson alapult, majd a résztvevők közösen újból összerakták az egyes részleteket. A feltevés abból indult ki, hogy nem minden program teszi lehetővé a rugalmas hozzáállást és a folyamat közbeni módosításokat, de a következő képzés tervezésekor már be lehet építeni azokat. Véleményük szerint ezért fontos kidolgozni az elégedettség mérésére szolgáló kérdőívet, mely a visszajelzések földolgozásakor az alábbi szempontokat vizsgálja: a képzés terjedelme; az elmélet és a gyakorlat aránya; az előadó érthetősége és felkészültsége; az oktatási módszerek megfelelősége; az elvárások teljesülésének mértéke; a körülmények értékelése (megközelíthetőség, fény, hőmérséklet, kivetítés mérete, higiéniai feltételek); tárgyi feltételek; a képzés megszervezésének folyamata; a megszerzett tudás egyéni hasznosíthatósága; hajlandóság a folytatódó képzésen való részvételre; egyéb megjegyzésekre való lehetőség megadása.

A programban résztvevők a következő személyes találkozót 2021. július 20-22-re tervezik, ami a székelyudvarhelyi partnertalálkozó lesz.

A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.