Hazahoztuk

Az Esterházy Akadémia kommünikéje gróf Esterházy János végakaratának teljesülése és az alsóbodoki zarándokközpont kapcsán

Hatvan évet kellett várni, hogy méltósággal el lehessen temetni gróf Esterházy János, a Csehszlovákiához, illetve Szlovákiához elszakított magyarság legnagyobb alakjának hamvait. Halálra ítélésének hetvenedik évfordulóján a Nyitra melletti Alsóbodokon helyezték örök nyugalomra a végakarata szerint, de története és hatása ezzel nem ér véget. Végső nyughelye egyben kálváriájának emlékművévé is válik az alsóbodoki Szent Kereszt Felmagasztalása kápolna felszentelésével és a köré épülő Esterházy János Zarándokközpont alapításával.

A nyitraújlaki születésű gróf egész életét a felvidéki magyarság szolgálatára tette fel. A szeptember 16-i megemlékezésen magyar, szlovák, cseh és lengyel vendégek egyaránt méltatták a helytállásokban gazdag közéleti pályafutást, ám fejet elsősorban a nagybetűs  Ember előtt hajtott mindenki.  A lengyel anyától és magyar apától származó, vegyes nyelvű vidéken élő Esterházy korát megelőzve lépett túl a nemzetiségi konfliktusokon és fáradhatatlanul munkálkodott minden ember felemelésén, amivel a közép-európai együttélés és a visegrádi együttműködés egyszemélyes megtestesítőjévé vált.

Hogy Magyarország közjogi főméltóságai közül Kövér László házelnök üzent, a magyar diplomácia pedig Pető Tibor pozsonyi nagykövet és Németh Zsolt, a külügyi bizottság elnöke által képviseltette magát a szertartáson, az magyar szemmel nézve magától értetődő. A Bíró László tábori püspök által celebrált misén azonban részt vett többek között Marek Jędraszewski krakkói érsek is, aki II. János Pál püspöki székének utódaként a 2011-ben kezdeményezett boldoggá avatás egyik legbefolyásosabb szorgalmazója. Ennek kulcsát jelentheti František Lízna, cseh szerzetes beszéde, aki Esterházy Jánosnak köszönhető, csodával határos gyógyulását mesélte el. Dagmar Babčanová, Szlovákia korábbi vatikáni nagykövetének vastapssal jutalmazott felszólalása pedig a reménysugár a hivatalos szlovák álláspont megváltoztatását illetően.

Az Esterházy kegyhely létrejötte – ahogy azt nagyapja földi maradványai felett tartott beszédében Giovanni Esterházy-Malfatti is kiemelte – két ember álmának a beteljesülése: a végső nyughelyre találó Esterházy Jánosé – a hazatéréséről Zoboraljára, és a temetést kezdeményező és kijáró Paulisz Boldizsáré – a magyar közösség spirituális megújulásának helyszínéről. Záró fejezete ez e két álom könyvének, de mérföldkő a felvidéki magyarság új álmainak megvalósulása felé vezető úton. Az alsóbodoki kegyhely létesítése ugyanis túlmutat a kegyeleti aktuson. Célja, hogy mindannyiunk számára felidézze a mártír politikus eszmeiségét: ha nem tudjuk, hogy kik vagyunk, akkor nem tudhatjuk azt sem, hol a helyünk, s akkor az e világban betöltött feladatunkkal sem lehetünk soha tisztában. Esterházy János példája ma is a helytállásra tanít, ahogy életének legfontosabb tanulsága is az örök értékek képviselete volt a pillanatnyi érdekek helyett egy emberéletet árucikké süllyesztő világban.

Az Esterházy Akadémia növendékei számára a szülőföldhöz és a családhoz való ragaszkodás, az alázat és a rendíthetetlen hit, valamint a gazemberséggel való szembeszegülés a közéleti pálya sarokkövei. Az ilyen erényekkel kikövezett úton sokat kaphatunk Esterházy Jánostól szellemi és erkölcsi értelemben egyaránt. Őszintén reméljük, hogy az emlékévben indult szakmai és szakrális kezdeményezések által a megérdemelt helyre kerülhet a neve, kiváltképp, és hogy megvalósul a boldoggá avatása. Ezen dolgozni feladatunk és felelősségünk nekünk úgy nekünk, ahogy a későbbi nemzedékeknek is.

Az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont váljék felvidéki közösségünk, az összmagyarság, a visegrádi testvérnemzetek és minden jószándékú ember zarándokhelyévé!