A sajtó helyzete a Felvidéken: megoldás lenne, ha a többség a pozitív diszkrimináció elvét elfogadná

Az intézmények szerepe az európai kisebbségek életében címmel szervezett konferenciát Csáky Pál európai parlamenti képviselő irodája február 5-én Brüsszelben. A konferencián felvidéki kisebbségi intézményvezetők fejtették ki véleményüket arról, hogyan látják ők maguk ezt a kérdést.

A konferencia megnyitó beszédében, amint azt portálunkon korábban már ismertettük, Csáky Pál a kisebbségi sors tudatos megélésének fontosságát és az intézmények ebben betöltött megkerülhetetlen szerepét emelte ki.

A konferencián részt vett Navracsis Tibor oktatásért, kultúráért, ifjúságpolitikáért és sportért felelős uniós biztos is, aki az Európai Bizottság szerepéről beszélt a kisebbségi intézmények munkájának támogatásában.

Ezt követően került sor az egyes felvidéki kisebbségi intézményvezetők felszólalásaira, akik az általuk irányított intézmények szemszögéből boncolgatták a felvetett témát.

Olyan fiatalokat neveljünk, akik szakmailag jól felkészültek és identitásukat vállalni akarják

Juhász György, a Selye János Egyetem rektora felszólalásában kiemelte, hogy az idén tizenöt éves komáromi egyetem megalakulásával a szlovákiai magyarság nagy álma vált valóra. Mint mondta, a tanévnyitó óta eltelt 15 év változatos volt, amely alatt az intézmény megélt két teljes szakakkreditációt, és ezek közül a második során egyetemi besorolást nyert.

A rektor ezt követően a legfiatalabb és küldetéséből kifolyólag a legkisebb szlovákiai egyetemek közé tartozó Selye János Egyetem fejlesztéseit emelte ki az eltelt időszak alatt, ami jórészt az uniós alapoknak is köszönhető, de szólt az egyetem kisebbségi létből adódó specifikus gondjairól is.

Hiába vannak nyelvhasználati jogaink, ha nincsenek olyan szakembereink, akik ezt a jogot valóssá tudják tenni, és fontosnak tartanák, hogy a hivatalainkban visszahonosodjon a kétnyelvűség – jelentette ki felszólalásában Bárczi Zsófia, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának dékánja, aki szerint a kar a kisebbségi jogok gyakorlásának és a tudatos vállalásnak az elsősegítését tűzte ki célul.

„A szlovákiai magyarság számára nagyon fontos, hogy olyan szakképzett fiatalok kerüljenek ki az egyetemekről, akik szakmailag jól felkészültek, identitásukat vállalni akarják, és akik aktívan be akarnak kapcsolódni gazdasági, társadalmi és politikai életünkbe, és a feladataikat kétnyelven tudják ellátni” – fűzte hozzá a dékán.

Kulturális és oktatási autonómiát!

Mózes Szabolcs, a Pozsonyi Magyar Szakkollégium igazgatója szerint a kisebbségek számára rendkívül fontos a jó intézményrendszer és a jó intézmények. Mint mondta, az utóbbi időben az egyetemi képzés tömegkérdéssé vált, és ebben a helyzetben a szakkollégium küldetése az, hogy a tömegből kiválassza azokat, aki a jövő elit értelmiséget képezhetik, s velük foglalkozzon behatóbban.

A szakkollégium tehát egy alapítvány által létrehozott tehetséggondozó intézmény, amelynek pozitívuma az egyetemi képzéssel szemben a kevesebb kötöttség, a hátránya viszont a forráshiány, illetve az ennek kapcsán fellépő bizonytalansági tényező.

Mózes szerint a gondokra a megoldás a kulturális és oktatási autonómia biztosítása lenne Szlovákiában, ezáltal a kisebbségi intézmények is megfelelő mennyiségű anyagi forrásra tudnának szert tenni a működési költségek fedezéséhez, de segítséget nyújthat tevékenységükhöz az Európai Unió is.

Megoldás lenne, ha a többség a pozitív diszkrimináció elvét elfogadná

Molnár Judit médiacsaládunk, a Magyar7 hetilap és a ma7.sk hírportál főszerkesztője felszólalását egy visszaemlékezéssel kezdte arra a mintegy két évvel ezelőtt ugyanitt megvalósult konferenciára, amely a Kárpát-medencei kisebbségi sajtó helyzetét boncolgatta, s akkor azzal zárult a beszélgetés, hogy a felvidéki sajtó van a legrosszabb helyzetben.

„Én akkor azt mondtam, hogy a felvidéki sajtó nagyon szegény, emellett forráshiányos, a pénznélküliség meghatározza a mindennapjait, struktúrája pedig foghíjas és féloldalas. Azóta a helyzet változott, bár nem a szlovák államnak köszönhetően, hanem Budapesten ismerték fel azt a tényt, hogy a felvidéki magyar közösségnek komoly gondjai lesznek hosszú távon, ha a sajtója ilyen gyenge lábakon áll” – fűzte hozzá a főszerkesztő.

Mint mondta, ennek köszönhetően tavaly áprilisban elindulhatott egy médiacsalád, amely három lábon áll, egyrészt létrejött egy gyűjtőportál, a ma7.sk, és létrejött egy közéleti hetilap is, a Magyar7, a harmadik pillér pedig egy audiovizuális tartalmakat kínáló csatorna lesz, ahol stúdióbeszélgetéseket, vitákat, rövid dokumentumfilmeket láthatnak majd.

A főszerkesztő szerint Szlovákiában a magyar sajtó a politikai kétosztatúságot követi, s a nemzeti sajtót a szlovák állam nem támogatja.

Szlovákiában nem veszik figyelembe azt, hogy a kisebbségi sajtó nem ugyanolyan helyzetben van, mint a többségi sajtó. A szlovákiai magyar társadalom egy elöregedő és elszegényedő közösség, így nem lehet azzal számolni, hogy ez a közösség képes eltartani a sajtóját, de hátrányban van a kisebbségi sajtó például a reklámpiacon is – mondta hozzáfűzve: a kisebbségi kulturális alap nem oldotta meg a helyzetet, továbbra is csupán kifizető ügynökségként működik, hiába kommunikálta a Most-Híd, hogy ez a kulturális autonómia. Ez nem az. A főszerkesztő egyféle megoldásnak tartaná, ha a többség a pozitív diszkrimináció elvét elfogadná, de véleménye szerint az unió is segíthetné pályázati forrásokkal a kisebbségi sajtót.

Kulturális támogatásunk legnagyobb rákfenéje az etnobiznisz

Lovász Attila, a Szlovák Rádió és Televízió nemzetiségi adóinak igazgatója szerint az intézmények azért fontosak, mert azok a stabilitás zálogai.

Az intézmény az, amelyik képes folyamatosan végezni a tevékenységét, ami évekre előre tervezhető, és amely költségvetésében és tevékenységében alapvetően konzervatív”

– mondta.

Lovász szerint szlovákiai magyar viszonylatban léteznek nem intézményként működő intézményesült módon tevékenykedő szervezetek is, mint például a Csemadok vagy a Fórum Intézet, de az is előfordult az életünkben, hogy intézmények munkáját helyettesítették az öntevékeny mozgalmak Szlovákiában. Az intézményes és nem intézményes része az életünknek nagyon sokszor találkozik és segíti egymást – mondta.

„Jó időben az a dolga a nem intézményes tevékenységeknek, hogy fejlődjenek és virágozzanak, az intézménynek pedig, hogy felkészüljön a rossz időre, mert rossz időben ő fogja megtartani a közösséget” – fűzte hozzá.

Lovász szerint a szlovákiai magyar sajtórendszer nem sajtórendszer, a kulturális támogatásunk legnagyobb rákfenéje pedig 1999 óta az etnobiznisz. Lovász hangsúlyozta azt is, a szlovákiai magyar közösség nem maradhat meg karentált intézményrendszer nélkül.

Legyen a finanszírozási rendszer többpillérű

Czajlik József, a kassai Thália Színház igazgatója felszólalásában a Thália Színház tevékenységét összegezve kiemelte, övék az egyetlen utazó kőszínház Szlovákiában, hiszen az előadásaik 40 százaléka Kassán kívül zajlik. Mint mondta, ők a legrosszabbul finanszírozott kőszínház Szlovákiában, a költségeik 30 százalékát saját maguk teremtik meg, vagyis féllábbal a piacon vannak, ami eléggé faramuci helyzet egy intézmény kapcsán.

Véleménye szerint szükség lenne a finanszírozási rendszer többpillérűvé tételére, mert a tájolásra például, ami egyébként az alaptevékenységük, a fenntartójuk, a megye nem ad támogatást.

Görföl Jenő, a Csemadok központi titkára a Csemadok tevékenysége kapcsán kiemelte, ez a szervezet (hivatalosan) nem intézményként folyóiratot, hetilapot, könyvkiadót, népi együttest stb. hozott létre, de amikor pénzt kell neki adni, akkor nem tudják eldönteni, hogy intézmény vagy nem az, csak nehezíteni tudják a dolgát.

Olyan támogatási rendszereket hoznak létre, amelyek nem hogy segítenék a munkáját, hanem akadályokat gördítenek elé”

– fűzte hozzá. Görföl szerint létre kellene hozni egy testületet olyan értelmes emberekből, akikre hallgatna az ország és hallgatnának rájuk a politikusaink is.

Gubík László, az Esterházy Akadémia igazgatójaként és a VIA NOVA ifjúsági szervezet elnökeként felszólalásában az Akadémia, illetve az ifjúsági csoport külpolitikai és belpolitikai tevékenységét, valamint a közeljövőre vonatkozó terveit ismertette.

Forrás.