„A szabadság kis körei” és a rendszerváltás – VIDEÓVAL

A nemrég elhunyt Kányádi Sándor Kuplé a vörös villamosról szóló versével kezdte Történelmi ritmusérzés című előadását a Martfeszten Lezsák Sándor, a magyar Országgyűlés alelnöke, amelyben a harminc évvel ezelőtti nevezetes lakitelki találkozóra emlékezett vissza. Ez a vers szerinte ugyanis mindent elmond a rendszerváltó évtizedekről. S feltette a kérdést a költemény végéről: „de holtvágányra döcögött-e/vajon a veres villamos?”

Kevesen voltunk, de sokan maradtunk, mondta kissé ironikusan a költő és politikus, aki egyik mozgatórugója volt a magyarországi rendszerváltásnak, majd bevezette a hallgatóságot a hetvenes, nyolcvanas évek történéseibe. A változások valójában „a szabadság kis köreiből”, az akkori költők és írók összejöveteleiből indultak, de ilyennek nevezte például a táncházmozgalmat is.

Elmondta, hogy akkoriban sokszor átjártak a határon túlra és azt vittek az ottani magyaroknak, amire szükség volt – gyógyszert vagy éppen könyvet, kéziratokat csempésztek át a határon. Részt vettek kerékpártúrákon és jártak ifjúsági táborokba is, így ismerve meg közelebbről az anyaországon kívül élőket. Ezek a találkozások csak megerősítették bennük azt, hogy teljesen mindegy, hol, melyik országban élnek a magyarok, hiszen egységes magyar nemzet létezik, mint ahogy a magyar irodalom is egyetemes. Elindultak az egységes nemzetpolitikában való gondolkodás útján. Idővel kialakult az a kapcsolati tőke, amire hosszú távon építeni lehetett, keresve a magyarság esélyeit.

1987. szeptember 27-én Lakitelken, egy lakodalmas sátor alatt gyűltek össze a máshogy gondolkodók, a mást akarók. Akkor még csak néhányan voltak, de egy évvel később már több százan, melynek eredményeként megalakult a Magyar Demokrata Fórum, ami néhány évre – a rendszerváltozást követően – kormányzati tényezővé vált.

Kérdésre válaszolva Lezsák Sándor őszintén elmondta azt is, Antall József néhai miniszterelnökkel sosem volt igazán bizalmas viszonyban, talán csak nem sokkal halála előtt kerültek közelebb egymáshoz, amikor az MDF-et rábízta. Ennek bizonyára az volt az oka, hogy ő egyedül tartózkodott a szavazáson, amikor Antallt pártelnöknek jelölték. Tartózkodásának oka az volt, hogy nem ismerte személyesen a későbbi első szabadon választott miniszterelnököt, akit Csoóri Sándor hívott az MDF-be.

Szólt a Lakitelki Népfőiskoláról is, melyet feleségével együtt alapított a kilencvenes évek elején, s mely azóta is folyamatosan épül és gyarapszik. Reményét fejezte ki, hogy a jövőben szoros kapcsolatot építhetnek ki a felvidéki Esterházy Akadémiával.

Forrás.