Brüsszel bevétele, avagy „esterházys“ kalandok a belga fővárosban
Vannak az életben olyan pillanatok, melyeket a nyakuknál kell megfogni és nem elengedni, hiszen ki tudja, hogy mikor jön egy hasonló alkalom. Mi is így voltunk ezzel, mikor kiderült, hogy lehetőségünk van Európa fővárosát megismerni, Csáky Pál, EP-képviselő szervezésében. Gondolkozásra nem volt sok idő. Döntött a rugalmasság és a kalandvágy. Gyors üzenetváltás a kompetens személyekkel, majd arra eszméltem, hogy már a pozsonyi gyorsvonaton ülök.
Időm még engedte Pozsonyban, hogy egy finom sör társaságában hangolódjak Brüsszelre és az éjszakai álomra, mivel autóbusszal továbbra is több, mint tíz óra az út Brüsszelbe. Miután kibuliztam, hogy az autóbusz legelején üljek, mondván „hányos legény“ vagyok, nem maradt más hátra, hogy az Istropolis Kultúrális Háza parkolójából kigurulva a belga főváros felé vegyük az irányt. Hosszú éjszaka volt, aludni alig tudtam. Ezen még a Viera Chytilová rendezte Dědictví aneb Kurvahošigutntág c. klasszikusa sem segített, melyet út közben néztünk.
A lényeg, hogy biztonságban megérkeztünk a szállásunra. Késői ebéd után megkaptuk a szobánkat. Mivel kettesével osztottak szét minket, a két „esterházys“ Attila egy szobában tudott lennni, én a népes csapat egyik doyenjével osztottam meg szobámat, aki amúgy egy igazi partyarc volt végig velünk. Míg Attiláék bealudtak a szobájukban, én addig a szobatársammal térképpel a kezünkbe elkezdtük felfedezni a várost. Bár franciául vagy hollandul úgy tudtunk körülbelül, mint Fekete Pákó magyarul, tehát sehogy, ettől függetlenül elég jól sikerült tájékozódnunk az európai metropoliszban. Brüsszel ékköve kétségtelenül a Grande-Place. A tér épületei gazdagon díszítettek, melyek a gazdagságot és a jólétet szimbolizálják. Láthattuk a „pisilő emberkét“, nevezetesen a Manneken Pis-t, a bronz szökőkút-szobrot is, mely szintén a város egyik jelképe. Sörből sem volt hiány, ittuk rendesen. A hangulat nagyszerű volt. Tervbe is volt, hogy az utazóbrigád néhány bevállalósabb tagjával nekimenjünk a brüsszeli éjszakának, de mivel másnapra a hivatalos parlamenti látogatás egésznapos programja várt minket, így ki volt zárva, hogy azon az este kicsit kirúgjunk a hámból. Vissza is mentünk a szállásra, hogy a következő napnak fitten és üdén vágjunk neki.
A másnapi reggeli és készülődés után, autóbuszunkba pattanva az Európai Parlament felé vezetett utunk. A beléptetésnél ellenőrzés, majd jött az ebéd. Utána Csáky Pál, EP-képviselő vezetett be minket az Európai Únió működésébe. Az ott hallottak alapján megállapíthatjuk, csoda, hogy egyáltalán életképes ez a politikai monstrum. Gondolok itt elsősorban a bürokratikus és bonyolult jogi rendszerére. Semmi kétség, ráncfelvarrás és folyamatos megújulás, ami kelleni fog az Úniónak, ha túl akarja élni az elkövetkezendő politikai és nemzetközi kihívásokat.
A tartalmas tájékoztatás után egy izgalmas témájú konferencia volt még hátra. Közép-Európát, mint régiót, sokan nem is fogadják el. Ezt a területet egyszerűen Kelet-Európának vagy posztkommunista országoknak hívják. A konferencia célja arra volt hivatott, hogy ezt megcáfolja, sőt egyenesen arról volt értekezés „Hogyan tudja gazdagítani az Európai Uniót Közép-Európa”, ami egyben a konferencia címe is volt.
Sok minden elhangzott a konferencia alatt. „A közös Európa megteremtése és megtartása a cél, a különbözőségeink pedig többletértékek” – fogalmazott a megnyitón Mairead McGuinness, az Európai Parlament alelnöke. A szimpatikus írországi elnökasszony egyben bemutatta Csáky Pál “Egy hang Közép-Európából” c. kötetét is. A könyv három nyelven, magyarul, szlovákul és angolul jelent meg.
A konferencián részt vett és felszólat Nagy Zoltán, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Miroslav Kusý szlovák politológus, Janusz Lewandovszki, Lengyelország EP-képviselője, Martonyi János, Magyarország korábbi külügyminisztere, Alexandr Vondra, a Transzatlanti Kapcsolatok Prágai Központjának az elnöke, valamint Paul Rübig osztrák EP-képviselő. A konferenciát Antall Péter, az Antall József Tudásközpont vezetője zárta.
Hogy milyen gondolatok hangzottak el? Összeforrott közép-európai egység és történelmi identitás, EU, regionális és digitalis dimenziók, együttműködés, demokrácia védelme, közös sors és jövő. Bizony ezek szép gondolatok. A kérdés az, hogy a konferencián elhangzott gondolatok tettekben is mérhetőek lesznek vagy maradnak szavak szintjén. Egyértelmű, hogy van létjogosultsága a közép-európai együttműködésnek, de ezt meg kell értetni az egyszerű emberrel is, mely többsége korán kelve, halálra dolgozva magát apró pénzért, hullafáradtan tér haza. Dolgozni kell azért, hogy gazdaságilag egy stabil és jóléti régiót építsünk fel, mert a gazdasági nyomor és kilátástalanság csak rossz hatással lesz a társadalomra. Negatív példákat a történelemből pedig bőven tudnánk mondani, melyek ezek a hatások létrehoztak. Ha Esterházy János ma közöttünk élne, akkor biztos vagyok benne, hogy az ő elhivatottságával és kellő kurázsival a tettek mezejére lépve vezető szerepe lenne a térség integrálásában.
A konferenciát követően állófogadás következett. Mi hárman “esterházysták” addigra kivontuk magunkat a forgalomból és egy kényelmes fotelben pihentünk meg. Jött egy finom vacsora a belvárosban, amit jó hangulatban fogyasztottuk el. Tolták belénk a sört is, a núbiai szépségű pincérnő kifejezetten szimpatikus volt, ráadásul a mi asztalunk volt a leghangosabb, ami a röhögéseket és történeteket illeti. Ez van, ha három “esterházys” és egy író összeül. Vissza se mentünk a szállásra, mondhatni bevettük Brüsszelt. Ennek élén pedig mi álltunk, mi vezettük a csapatot. Hogy mit láttunk és éltünk meg? Maradjunk most a publikus részeknél, azaz magyar koldus és szeméthegyek az óvárosból kieső területen, egy “kedves” tolvaj, érdekes utcák és arcok. Mi, voltunk kicsit tökösek, hogy megismerjük, hacsak egy kicsit is, Brüsszel igazi arcát.
Késő éjjel és fájós talppal öröm volt bedölni az ágyba. Az utolsó napon bőven volt idő arra, hogy megnézzük Brüsszelből azt, ami még kimaradt. Nem tagadom, kemény tempót diktáltam városnézés közben, ezt a szobatársam is megjegyezte, hogy én az a hardcore városnézős vagyok. Szuvenírekkel és élményekkel felpakolva érkeztük a buszhoz. Egy újabb éjszakai buszozás volt még hátra Pozsonyig. A recept ugyanaz volt nálam, mint Belgium felé. Hiába néztünk meg egy újabb cseh komédiát, az alvással ismét hadilábon álltam. Sebaj, fáradtan, de szerda reggelre Pozsonyban csekkoltunk ki. Megköszönve az utat és elköszönve a többiektől, Attiláék Komárom, én pedig Érsekújvár felé vettem az irányt.
Szerző: Borka Zoltán